2010. március 31., szerda

megtanulni tovább lépni

Az élet rengeteg buktatóval tarkított útján sokan elesünk és köztük vagyok én is, és ebben nincs semmi eget rengető. Az élet már csak ilyen. Persze lehetne másképp is. Folyamatos béke és nyugalom. Aztán végleg felhagynék az írással, mert nem lenne min merengeni, vagy talán kellemes élményeim írnám le. Ugyan minek, ha nincs gáz amihez viszonyíthatjuk a jót. Hogy mit akarok? Azt akarom, hogy minden egyes buktató után feltudjunk állni és tovább menni ezen a rögös, de fenséges úton az örökkévalóság felé. Könnyű mondani, hogyha elesik az ember álljon fel. Minél nagyobbat zuhansz annál nehezebb felállni. Felállni, hogy esetleg újra eless? Nem az embereknek jó ott maradni ahol vannak. Pihenni a gödörben, tompítani valódi boldogság utáni vágyat. Kik ezek az emberek? Azok, akik a problémájukon nem tudják túl tenni magukat vagy már az előző esések eltántorítják őket a folytatástól. Elsősorban önmagamra gondolok, legalábbis régmúltbeli önmagamra. Szenvedtem, és próbáltam tompítani, elterelni a figyelmem valami mással,de egy valamit jól csináltam, beláttam, hogy valakihez oda kell fordulnom. Ez még nem is mondató túl egyedülállónak, mivel sokan fordulnak a barátaikhoz segítség kérés miatt, vagy épp egyéb segédszerekhez. Én nem így tettem, bezártam önmagamba fájdalmam, és egyedül Istennel tudtam őszintén beszélni. Bár a kétségbe esésnek köszönhető, de a végeredmény A fontos ez esetben. Most majdnem évekkel később, már nincs bezárva mindenki számára az az ajtó, ami eddig be volt. Nem sokkal könnyebb, de jobb. Röviden tömören jobb. Az igazi vigasztalást emberek nem képesek átadni, tudnak közvetíteni, de belső békét senki sem képes adni, nem várhatjuk el másoktól, hogy erre képesek legyenek. Emberek vagyunk. Én is. Ő segít tovább lépni, de hagynunk kell neki, hogy segítsen. Oly nehéz belátni sokszor, hogy a segítség a lehető legközelebb van hozzánk, inkább megtennénk bármi bonyolultat, minthogy elfogadjuk a közvetlen segítséget. El kell fogadnunk, hogy Ő a segítség, és ez tény, és miután belátjuk és felhagyunk minden törekvéssel, Ő teret kap az életünkben.

Nincsenek megjegyzések: