boldogság

Egy szó, és egy jelentés. Képes az ember e fogalom jelentésének betöltésére?
Hagytam időt gondolkodni. Nem mintha a kérdés feltevésekor nem tudtam volna a választ... Azért nem árt a megfontoltság. Sokan felfedezték már azt a tényt, hogy leginkább boldogságunk útjában önmagunk vagyunk. Minden újabb igény, amelyet a boldogsághoz társítunk újabb tégla a boldogságtól való elválasztó fal tetejére. Ha elengednénk minden vágyat, és hagynánk mindent annyiban, az sem lenne jobb. Maximum nem lenne semmink a földön, csak a boldogság. Vicces, semmim sincs és boldog vagyok...Nem, ezt nem hinném, legalább is nem ilyen formában. Ha az önző boldogság utáni vágy vezérel, és így törekszünk, semmi értelme az egésznek. Kivételes emberek valamilyen nemes cél bevégzése által látják boldogságuk beteljesedését. És itt vagyunk, mi keresztények, a legnemesebb céllal, és mégis boldogtalanul tengetjük napjainkat. Megszomorodva "szent" terhek miatt, vagy éppen amiatt ,hogy nem vállaltuk fel akkor, amikor kellett volna. Minden a kezünkben van. Jól lehet, hogy egy élet választ el bennünket, de már a jogtulajdonunkban van megtérésünktől fogva. Boldogságunk nyitja nem az igék mélyén vagy épp a dicséretben vagy a legszuperebb tanításban leljük. A szívünkben van egy mag, amit Isten ültettet belé, a boldogságunk kulcsa, hisz e mag nélkül a kárhozat útján járnánk, és most az örök élet útjára térhettünk. Igen ezért boldogok lehetünk, mert van egy mag, amely ha el hal és fel tud növekedni, akkor az örökkévalóság már az orrunk előtt áll.