nem jajgatok

Ma tökéletesen megtapasztaltam milyen az mikor fáradt vagyok és kötekedős. Nem túl jó érzés felfedezni hibáim sokaságát, de legalább nem maradnak elrejtve, és nem néz értük senki hülyének. Nem mintha nagyon számítana, mindenki annak néz, aminek akar. Természetesen a valóságban számít még valamennyire, mások ilyesféle véleménye. Egyébként túrázni, átázni, átfázni jó. Sétálni az ismeretlenben és bízni a vezetőben annál inkább.És ebből be is ugrott egy rövidke gondolat. Ahhoz képest, hogy életemben először voltam ezzel a társasággal, hamar bizalmat kaptak tőlem. Mivel a térképet nem láttam és az útvonalat sem ismertem. Mégis vakon megbíztam a vezetőben, mert elfogadtam, hogy Ő a vezető. Valahogy így kéne tekinteni az Úrra is. Pedig Ő nem ember, hogy a tévedésnek árnyékába kerüljön. Ő jól tud mindent, akkor miért nem merjük teljesen rábízni életünk vezetését?