elég

Rengeteg hatás ér, és a helyükre kell rakosgatni mindet. Voltam Csabánál aztán meg Hgy ifialkalmon, aztán megcéloztam Miklóst.
Mozgalmasság, apró vagy épp nagy kétségbe esés, számvetés, csalódottság pozitívan vagy éppen negatívan, bizonytalanság, bánat és öröm...hosszú a lista. Kérdezem, hol van mindezeknek hely? Fogalmam sincs. Magabiztos férfiú, aki tudja hol a helye és hova tart, aki minden helyzetből tudja a kiutat, és minden kérdésre tud válaszolni. Volt mikor el is hittem magamról, hogy mindez én vagyok. Az az igazság, hogy igencsak híjján vagyok. Azt hinné az ember, hogy külső keménységem hasonló bensőt takar, de tévedés.
Azt írja az ige:

Ézs 42:3 Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.

Most igencsak nádszálnak érzem magam, aki Isten kegyelmében bízik. Meg lehet lepődni azon , hogy mindezt leírom, de utálok, minden nemű igaztalanságot, és ha már írok, akkor a valóságot írom. Meglepő az ige folytatása" törvényt igazán jelenti meg". Mióta találkoztam Isten igéjével, mindig a valóságos, igaz törvényt kerestem, és ha találtam belőle valamit, azt próbáltam beépíteni az életembe. Erre Isten válaszolt :

Zso 45:8 Szereted az igazságot, gyûlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.

.Azt hittem először, hogy nagyképű vagyok, és többnek tartom magam másoknál, mert ilyen igét melengetek a bensőmben. Sokszor kérdem, kérdeztem, hogy miért kell nekem mindenbe bele ütnöm az orrom és miért veszek fel elhordozhatatlan terheket ez által, de érzem, lételememmé vállt az igazság keresése és az igazsággal szembesülni nagyon fájó tud lenni.lehetnék olyan, mint mások, de nem. Látom, hogy Isten tervében voltam, és vagyok és előre ki lett jelentve, csak nem értettem meg igazán, hogy mivel jár ez. És igen gyakran lázadoztam a rám kirótt szerep ellen, pedig igazából, magamnak is köszönhetem. Próbálom elhinni, hogy ki lettem választva valami fontosra, és amikor sikerül el is fogadom, mégis Jónásként "szenvedek" ahelyett, hogy hálát adnék Istennek mindazért a bizalomért és kegyelemért, hogy szeret és kiválasztott az örök életre. Most mondom, hogy elég? Nem ezek után már nem mondhatom. Benső vívódásomnak véget kell érnie,hogy jó példa legyek másoknak a kitartásban. És mielőtt bárki azt mondja: elég! Gondolja végig honnan jött és hová tart, és lássa meg a valódi kegyelmet életében.