nem jajgatok

Ma tökéletesen megtapasztaltam milyen az mikor fáradt vagyok és kötekedős. Nem túl jó érzés felfedezni hibáim sokaságát, de legalább nem maradnak elrejtve, és nem néz értük senki hülyének. Nem mintha nagyon számítana, mindenki annak néz, aminek akar. Természetesen a valóságban számít még valamennyire, mások ilyesféle véleménye. Egyébként túrázni, átázni, átfázni jó. Sétálni az ismeretlenben és bízni a vezetőben annál inkább.És ebből be is ugrott egy rövidke gondolat. Ahhoz képest, hogy életemben először voltam ezzel a társasággal, hamar bizalmat kaptak tőlem. Mivel a térképet nem láttam és az útvonalat sem ismertem. Mégis vakon megbíztam a vezetőben, mert elfogadtam, hogy Ő a vezető. Valahogy így kéne tekinteni az Úrra is. Pedig Ő nem ember, hogy a tévedésnek árnyékába kerüljön. Ő jól tud mindent, akkor miért nem merjük teljesen rábízni életünk vezetését?

ÚJRA érzek

Kegyelem csak úgy. Egy valamit tettem érte: kétségbe estem, átéreztem gyengeségem, hogy milyen gyenge vagyok egyedül. Vele álmodtam. Egy szép napot töltöttem vele. Egy folyóparton a térdeire borulva éreztem milyen az, mikor szeretetben vagyok. Micsoda érzés ez? Úgy érzem ahhoz hasonló mikor az Atya térdeire borul a mindent elvesztett ember, és reménykedik, hogy az Atya felemeli. Mikor felismeri maga tehetetlenségét, és látja milyen az Atyja nélkül.Pedig az Atya ott van minden szeretetből fakadó jó szóban, egy bátorító vállon veregetésben, a biztatásban, és legfőképpen a magányban. Mikor végre alkalmat adunk neki, hogy kettesben lehessen velünk, hogy igazán átöleljen szerelmével, hogy megenyhítse a szívünket és elindítsa a rég bezárt könnycsatornákat. Igen Ő az, aki mindenkor velünk akar lenni, aki el akar választani ettől a szennyes világtól, kiakar ragadni, de nem teheti, mert mi annyira , de annyira ragaszkodunk hozzá. Ragaszkodunk valami értéktelen pórért, amiből az Úr a Mennyekbe emelne bennünket. A porhoz, ami hamuvá lesz, és a mi testünk is, hacsak vele nem megyünk.

elég

Rengeteg hatás ér, és a helyükre kell rakosgatni mindet. Voltam Csabánál aztán meg Hgy ifialkalmon, aztán megcéloztam Miklóst.
Mozgalmasság, apró vagy épp nagy kétségbe esés, számvetés, csalódottság pozitívan vagy éppen negatívan, bizonytalanság, bánat és öröm...hosszú a lista. Kérdezem, hol van mindezeknek hely? Fogalmam sincs. Magabiztos férfiú, aki tudja hol a helye és hova tart, aki minden helyzetből tudja a kiutat, és minden kérdésre tud válaszolni. Volt mikor el is hittem magamról, hogy mindez én vagyok. Az az igazság, hogy igencsak híjján vagyok. Azt hinné az ember, hogy külső keménységem hasonló bensőt takar, de tévedés.
Azt írja az ige:

Ézs 42:3 Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.

Most igencsak nádszálnak érzem magam, aki Isten kegyelmében bízik. Meg lehet lepődni azon , hogy mindezt leírom, de utálok, minden nemű igaztalanságot, és ha már írok, akkor a valóságot írom. Meglepő az ige folytatása" törvényt igazán jelenti meg". Mióta találkoztam Isten igéjével, mindig a valóságos, igaz törvényt kerestem, és ha találtam belőle valamit, azt próbáltam beépíteni az életembe. Erre Isten válaszolt :

Zso 45:8 Szereted az igazságot, gyûlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.

.Azt hittem először, hogy nagyképű vagyok, és többnek tartom magam másoknál, mert ilyen igét melengetek a bensőmben. Sokszor kérdem, kérdeztem, hogy miért kell nekem mindenbe bele ütnöm az orrom és miért veszek fel elhordozhatatlan terheket ez által, de érzem, lételememmé vállt az igazság keresése és az igazsággal szembesülni nagyon fájó tud lenni.lehetnék olyan, mint mások, de nem. Látom, hogy Isten tervében voltam, és vagyok és előre ki lett jelentve, csak nem értettem meg igazán, hogy mivel jár ez. És igen gyakran lázadoztam a rám kirótt szerep ellen, pedig igazából, magamnak is köszönhetem. Próbálom elhinni, hogy ki lettem választva valami fontosra, és amikor sikerül el is fogadom, mégis Jónásként "szenvedek" ahelyett, hogy hálát adnék Istennek mindazért a bizalomért és kegyelemért, hogy szeret és kiválasztott az örök életre. Most mondom, hogy elég? Nem ezek után már nem mondhatom. Benső vívódásomnak véget kell érnie,hogy jó példa legyek másoknak a kitartásban. És mielőtt bárki azt mondja: elég! Gondolja végig honnan jött és hová tart, és lássa meg a valódi kegyelmet életében.

Fárasztó+178

A cím talán mindent elárul a napomról,de nem jelenti azt, hogy rossz is volt. Időben keltem, reggeliztem, beértem a suliba, mekiztem, hazaértem és kondiztam, Házicsoportban is voltam, sokat elmélkedtem. Örülök, hogy mindjárt vége, és bevághatom magam az ágyba. Sok mellébeszélés, vagy épp mellé írás. Üres vagyok. Semmi értelmes nem jön ki most belőlem.
Vagy mégis?
178 cm . Gyárilag vagy 10cm magasítóval? Ez a ma esti nagy kérdés.És ebből el tudok indulni. Mi van akkor mikor valami, ami ideális volt megváltozik és már nem ideális? Vagy inkább már te nem vagy hozzá az. Eltudod e hordozni, és tudsz egy nagyot nyelni, mert fizikailag nem változtathatsz a dolgokon, és hálát adsz azért ami van, vagy eddig tartott számodra az egész? Mire akarok kilyukadni?...Arra, hogy meg kéne alázni magunkat és az ilyen apró dolgok felett el kéne repülni, mégis az ember énjét ilyen dolgok foglalkoztatják..Ego

ReSTART

Mai naptól kezdve elindult a 2. félév. Vissza kell térni a kemény hajtásba, odafigyelni a határidőkre, nem el aludni előadáson és teljesíteni is az elvárásokat. Hihetetlen módon, de belül örülök, hogy van mivel lefoglalni magam. Furcsa érzés gátat szabni a lazulásnak és megállni, hogy ne menjek el csak úgy valahova, mint máskor. Tudom, hogy így első olvasásra úgy tűnhet, mintha teljesen a magányba, az egyedüllétbe vágyom, de nem így van. DE eljött az ideje ennek is. Most nem az a feladatom, hogy másokat még jobban megismerjek hanem, hogy Istennel egy igazán szoros kapcsolatot teremtsek. Igen, sokszor előjött már bennem ez az indulat, de úgy hiszem a múlt bukásai, nem adhatnak indokot, hogy ne próbáljuk meg Újra és újra. Hálás vagyok Istennek, hogy támasztott olyan embereket akik nem hagyják, hogy elszunyadjak, és így szólnak:

" Efezus 5.14 Serkenj fel aki aluszol!"

nagy Útazás...

Hétfőn meglátogattam hőn szeretett jó barátom Olit Csabáéknál. Addig-addig húzódott a beszélgetés,hogy végül ott maradtam. Természetesen közrejátszott, hogy Oli nagyon marasztalt, és nem akartam csalódást okozni neki, ezért a kedvében jártam. Másnap reggel éltem a lehetőséggel és elkisértem Olit Egerbe, aztán onnan Karcagra és még az nap Dévaványán éjszakáztunk. Szerdán Gyomaemrődön fürdőztünk és estére Kígyóson szálltunk meg. Másnap reggel Péterrel elindultunk Pestre, én vezettem a kisteherautóját hazafelé.