Múlthéten valamelyik nap apu keres:
"fiam gyere haza hétvégén szükségünk van rád"
JÓ-jó de minek?
"jön vki indonéziából
Ki, minek? ÉS mit kéne csinálnom?
" beszélni velük"
dejó..Gondoltam magamban két éve nem angoloztam...
Végül is kemény előző hetem volt, de még élek, és írok. Szóval szombat este haza vergődtem, sétáltam volna hazafelé az állomásról(2km), mikor felhívott az egyik tesó, a gyüliből,h nem hogy segítenék-e neki elvinni a hangosítást..Mondom naná, csak jöjjön értem. Neki köszönhetően a hazaséta, és fejszellőztetés elmaradt.
Otthon anyu sürgött forgott, enyhén fel volt pörögve és nem voltam vele túl kíméletes. Szép lassan azért megnyugodtunk, és egy kis béke vett bennünket körül. Késő este érkezett meg apu, persze nem egymaga...Harmad maga.. így szokás nála... Szóval nehéz előtte kalkulálni, h valójában hányan leszünk. Két magyar tesó, meg a várt valódi vendég. Első ránézésre, egy nagyon egyszerű kínai kinézetű hölgy, aztán ahogy hallgattam,és kérdezgettem kiderült,h valójában nem is olyan egyszerű. Elég sok dolgom volt közben mivel a technikát én szállítottam a dicshez. Az igazán meglepő az volt,h milyen készséges akart segíteni a hölgy. Bármit is mozdítottam, segíteni akart, nem szerettem volna megsérteni mivel nem tudom,h náluk mi a szokás, hát adtam a kezébe vmi. könnyen mozdíthatót. Megérintett egyszerűsége, földközelisége, pedig egy nagyon gazdag országból jött, ahol Lelkipásztori pozícióban van, egy több ezer fős gyülekezetben, mégis segített nekem itt Magyarországon, több ezer km-re otthonától, egy jelentéktelennek tűnő kisvárosban. Látszott rajta milyen buzgó, és mennyire ég, azért,h nekünk szolgálhasson, noha a nem egyszerű a magyar nemzet, amit halványan ecseteltem is neki. Végül nem az embert akarom magasztalni, hiszen nincs miért, de a benne lévő Krisztust igenis van. Krisztust ezrek hallgatták, akarták királyukká tenni,minden hatalom a kezében volt, de Ő mindvégig alázatos maradt.Szeretnék ilyen alázatosnak látszani, és valóban ilyen alázatos is lenni, de ezt csak Krisztustól tanulhatom meg.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése