szünet

nincs ihlet, nem tudom megfogalmazni a belső dolgokat, nem is próbálkozom. A férfijú szabadságra megy egy időre.

szép dolgok

Egy jóakaróm kedvében szeretnék járni, épp ezért leírom azokat a dolgokat, amelyek szebbé teszik az életem.
Az első dolog, a csend, egy széthajszolt nap végén..
Második a puha ágyam, szintén hasonló nap végén.
Harmadig a szép táj, ami lehet bárhol, megtalálom a szépségét.
Negyedik a barátim, akik mindig képesek meglepni.
Ötödik a zene, ami ki zökkent a zajos valóságból.
Hatodik a családom, akik, mindig ügyesen felviszik a vérnyomásom, ha esetleg alacsony lenne.
ÉS még sorolhatnám, de mindezek előtt ott van Isten, aki ezek nélkül is bármikor szebbé tudja tenni életem mindennapjait.

Karácsony van, a mai nap az emberek kicsit jobban szeretik egymást, az átlagnál több ember erőltet orcájára mosolyt, és az egyébként szürke épületeken is kigyullad valami világosság. Vidám, de mindez csak látszat, a fény, a zene, a hangulat keltő eszközök, mindez azt szolgálja, hogy az emberek elhiggyék, hogy ez a nap más, mint a többi. És igazuk van más, mint a többi, de miért más? Az élet megjelent, és nem sokan örültek neki, nem is volt miért örülniük, hisz sokak vesztették el szeretteiket, kicsin gyermekeiket. Még is ez a második legszebb nap az emberiség történelmében. A reménylett valóságossá vállt.
Vidám karácsonyom van, együtt a család, apuval is el el vagyunk egymás mellet, Közös vacsora nagyBratyóéknál, holnap együtt az egész K. family. Mégis örömöm, akkor válik teljessé, ha megtaláltam ma is kapcsolatomat megváltómmal. Minden ezen dől vagy bukik.
Rátalálni a szeretet forrására, egy igazi kincsre lelni.
Ilyen karácsonyt kívánok mindenkinek!

Nem tudom ki olvassa írásaim, bár nem is írok túl sűrűn, még is örülnék, ha az a kevés reagálna valamit az irományaimra.
Nah belekezdek:
HÚ, de nehéz koncentrálni,ha közben még ide-oda irkálok. Zajlik körülöttem az élet, amint belemerülnék a gondjaimba, jön valami, ami eltereli a figyelmem másfelé. Részben nagyon jó, mert nincs időm rágódni az életem problémáin, másrészt nagyon rossz, mert nincsenek elvarrva az elvarratlan szálak. Szó mi szó, nem lehet elsiklani a dolgok felett, mert elharapódzva akár nagy bukásokhoz is vezethetnek. Nagy okosság? Persze.. Csak azért mondom, mert gyakran színtere életem ilyen bukásoknak. Ahogy egyre idősebb vagyok, annál jobban érzem igazságát annak, hogy ahogy idősödik az ember egyre nehezebben tanul. Kis gyerekként, ha rossz fát tettem a tűzre, egy kis fenék csapkodás és egyből okultam, és nem csináltam jó eseteben többször. Manapság sokszor be kell verni a fejem, hogy letudjak ott hajolni, ahol már először is le kellett volna. Tudom veletek, nincs ilyen, de ha mégis akkor együtt tudtok érezni velem.

hópihe

Múlthéten valamelyik nap apu keres:
"fiam gyere haza hétvégén szükségünk van rád"
JÓ-jó de minek?
"jön vki indonéziából
Ki, minek? ÉS mit kéne csinálnom?
" beszélni velük"
dejó..Gondoltam magamban két éve nem angoloztam...
Végül is kemény előző hetem volt, de még élek, és írok. Szóval szombat este haza vergődtem, sétáltam volna hazafelé az állomásról(2km), mikor felhívott az egyik tesó, a gyüliből,h nem hogy segítenék-e neki elvinni a hangosítást..Mondom naná, csak jöjjön értem. Neki köszönhetően a hazaséta, és fejszellőztetés elmaradt.
Otthon anyu sürgött forgott, enyhén fel volt pörögve és nem voltam vele túl kíméletes. Szép lassan azért megnyugodtunk, és egy kis béke vett bennünket körül. Késő este érkezett meg apu, persze nem egymaga...Harmad maga.. így szokás nála... Szóval nehéz előtte kalkulálni, h valójában hányan leszünk. Két magyar tesó, meg a várt valódi vendég. Első ránézésre, egy nagyon egyszerű kínai kinézetű hölgy, aztán ahogy hallgattam,és kérdezgettem kiderült,h valójában nem is olyan egyszerű. Elég sok dolgom volt közben mivel a technikát én szállítottam a dicshez. Az igazán meglepő az volt,h milyen készséges akart segíteni a hölgy. Bármit is mozdítottam, segíteni akart, nem szerettem volna megsérteni mivel nem tudom,h náluk mi a szokás, hát adtam a kezébe vmi. könnyen mozdíthatót. Megérintett egyszerűsége, földközelisége, pedig egy nagyon gazdag országból jött, ahol Lelkipásztori pozícióban van, egy több ezer fős gyülekezetben, mégis segített nekem itt Magyarországon, több ezer km-re otthonától, egy jelentéktelennek tűnő kisvárosban. Látszott rajta milyen buzgó, és mennyire ég, azért,h nekünk szolgálhasson, noha a nem egyszerű a magyar nemzet, amit halványan ecseteltem is neki. Végül nem az embert akarom magasztalni, hiszen nincs miért, de a benne lévő Krisztust igenis van. Krisztust ezrek hallgatták, akarták királyukká tenni,minden hatalom a kezében volt, de Ő mindvégig alázatos maradt.Szeretnék ilyen alázatosnak látszani, és valóban ilyen alázatos is lenni, de ezt csak Krisztustól tanulhatom meg.