közdelem

Nagyon nehéz, nagyon nehéz, még akkor is,ha tudod mivel állsz szemben, nagyon nehéz dönteni a harc mellet, nagyon nehéz kitartani benne. Nagyon nehéz,de már péntek este van. Hazafelé a vonaton épp önmagammal küzdve, rádöbbentem ismét, milyen jó, ha Isten mellettem áll. Isten mellettem áll, most kérdem, Nagyon nehéz? Isten mellettem áll, és vele akármit legyőzhetek.

Nagyon nehéz neki kezdeni az írásnak. Nehezemre esik, pedig szeretek írni. A hetekben mérhetetlen nagy áldásokban volt részem. Rengeteget szolgálok, ifi, dics, állandóan azon jár az agyam, mivel tudnám előre vinni a gyülit...Pár éjszakát félálomban töltöttem emiatt. Régebben írtam valamelyik bejegyzésemben, hogy akkor leszek elég érett egy kapcsolatkezdésre, ha lelki házam felépül egy bizonyos szintre. Hétvégén szolgáltam, és most nem csak a dicsben, hanem az igei szolgálatot is én vittem... Elég érdekes volt, nem dicsekedhetek önmagam tehetségével, mivel Isten Szelleme adta az ihletet minden mondathoz. Ez előtt meg Kőrösön voltam CT stábtalálkozón, ami azt jelenti, hogy a helyi szolgálaton kívül egy missziós csoport munkatársaként is szolgálhatok. Azt hiszem elég indok mindez, hogy összeszedjem magam, úgy igazán. Tudom, h nem véletlen történnek a dolgok, úgy érzem, Isten meg előlegezi a mennybéli jutalmam, és ezért nekem is még jobban közelednem kell felé. Szóval épülget a ház... És ez sok erőt ad a küzdelemben.

elszórt gondolat

holnap nap, próba kihívás győzelem... Elhiszem egészen? El kell! De amennyiben nem is győzök mások előtt, önmagam előtt győztes leszek, mert legyőzöm énem pesszimista felét.

egy est

lehet mások szerint gáz vagy egy helyzetben, de időnként kellenek azok a helyzetek, h tudd mi a helyes.

történet

Életünk történetek sokasága, elmesélek egyet. Volt egy munkás, aki nagyon szerette, amit tesz, sokszor jobban minden másnál, ez a rövidke történet róla szól. Réges rég, valamikor a 1900-as évek közepén született, ez a munkás, Jó nagy családba sok testvér közé. Már ifjú korában kiderült,hogy nagyon szeret munkálkodni, ezért hamar felfigyeltek rá. Ahogy elérte a férfikort családot alapított, és komoly emberként folytatta életét. Hamar hatalmas törések érték életét, amelyek igazán nagy fejfájást okoztak neki, ám ez a munkás, céljára tekintve, ismét újrakezdte, mindazt, amit a szélvész összedöntött. Ezek után, munkája gyümölcsét az emberek nem ismerték el úgy, mint hajdan, ami szálkaként foglalt helyet életében. Ám mivel munkáját igen mélységesen szerette, nem számított néki e fájó szálka. Sok-sok év után a szálkát elfeledve, valaki más észrevette, és arra gondolt, hogy ideje kivenni. Ám az évek alatt a szálka nagyon mélyre került, ezért nagy erőfeszítésbe telt, míg kitudta venni,de nagy erőfeszítés és hosszú idő elteltével kikerült, és a munkavégzés öröme teljessé vállt. Ez lenne a történet vége.És mi a summája? találd meg magad!

Itthon,otthon

Itthon vagyok. Mostanság elég sokat. Itthon, otthon. Otthon hol saját ágyamba fekhetek, bár már rég nem az. Belül megváltozott minden. Lehet nem túl biztató az itthoniaknak, de lassan bárhol tudok jót aludni. Hazajárok, dolgozni, szolgálni, látni szüleim,tesóim, teljesítem rám háruló kötelességeim, kapom és viszonozom szeretetüket. Nagy kérdés az, hol van otthonom? Otthon egy komfortos ház, otthon hol testvérek, rokonok vannak? És ismét egy régi gondolatom jött fel: idegen. Idegen itt a földön. Remélem elhamarkodott kijelentés, de a történet még nem ért véget...

folytatás

Manapság divattá vállt a blogolás. Hát közzé teszem, azt amit már nagyon rég elkezdtem. Utolsó bejegyzésem óta elég sok idő telt el. Sokat változtam, kissé megkoptak bennem a fennkölt szavak,egyszerűbb lettem, még a facebookra is felkerültem. Szóval véget ért az elszeparált kis időszakom. Új szobába költöztem, új szobatársak, jó koli hangulat, munkahely, ifi, dics. Sok változás.