2010. július 28., szerda

1 döntés

Délben keltem, valahogy nem kívánkoztam felébredni. De fel kell ébredni! Egy hívás..Rencsi..Lesz ifi?...Lesz... aztán estére hcs... végül is kiderült, hogy mi van..... nem is érdemes túlragozni. Lényeg: elfogultság.. aztán Istennek legyen igaza és ne nekem..Nem tudtam úgy elmenni, hogy ne rendeztem volna magamban a helyzetet. Jelenlegi megingásom elég súlyos volt.Rádöbbentett arra, hogy mennyire gyenge és szánalmas tudok lenni. Régen nem tudtam elhinni, hogy mások nem tudnak ellenállni a bűnöknek. Aztán azt, hogy akkor miért ment, most sikerült jobban megértenem. Akkoriban volt ki miatt ellenállni a kisértéseknek, Volt kinek példát mutatni. Tudom, hogy ez helytelen volt, és noha akkor ezt nem tudtam, most tudom, hogy mi a valóság. Isten elvette és rámutatott, hogy Ő érte tettem sok mindent és nem Istenért. Most mikor már nincs, bukásaim sokaságai jelzik, hogy mi van, ha csak Istenért önmagáért munkálkodok. És szánalmas. De ma sikerült elhatározni újra, hogy Istenért, vállalom a feladatom. Még ha nehezen is, de rá kell döbbennem, hogy az igazság védelmezése a feladatom, ami prófétai szerep is. Tehát ma eldöntöttem, hogy munkálkodok, és nem hagyok helyet a bűnös vágyaknak. Kis lépés, és tudom még sok területen lépnem kell. Ám tudom, hogy valami felé haladok.

Nincsenek megjegyzések: