Életünk viharaiban sokszor úgy gondoljuk egyedül vagyunk . Egyedül egy olyan útvesztőben, ami nem testünket, hanem a lelkünket kergeti félhomályba. Elfelejtjük, hogy sok ezer ember van hasonló cipőben. Jó lehet nem ott és akkor, de ugyanabban a lelki mélységben. Egy a kísértő, és hasonló módszerekkel dolgozik. Nincs új a nap alatt mondja az ige. Így van ez a kísértéssel is. Nem gondolhatjuk azt, hogy felettébb bajban vagyunk, mint mások. Ugyan egy a kísértő, de egy a Segítő is. Aki sokszor megengedi, hogy megéljünk lelki válságokat, aztán felsegít és kitisztítja szívünk sebeit. Valójában ezek nem puszta sebek, hanem lelkünk torzulásának helyei. Ő megsebez és be is kötöz, és mindaz a torz ami lelkünk része volt egészségesé válik általa.

kire nézel? kiben tudsz gyönyörködni? ki az, aki megborzongat, ha rá gondolsz? Legtöbbünknek ilyenkor egy szívünkhöz közeli személy arca villan fel. Nekem is félreérthetetlenül. Amióta új életet kezdtem Krisztussal próbálom ilyenkor az ő arcát behelyettesíteni a képbe. Kezdetben buzgóságom megkönnyítette a reá tekintést, aztán idővel elkezdett homályosodni. Zavarban is éreztem magam mivel megtanultam, hogy Ő kell legyen az első. E mellett kötelességemmé is kezdett válni, mivel így van ez rendjén.
Az ige azt mondja:
2Ko 5:14 Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket.
Sokáig nem tudtam ezt az igét megérteni, na meg hogyan lehet az ember Istenbe szerelmes és fordítva? Sokszor nem tudjuk értékelni azokat, akik igazán szeretnek bennünket, mivel ők csak úgy vannak, nem várnak el tőlünk semmit, szeretnek ahogy vagyunk. Mi mégis kiakarjuk érdemelni, aztán rájövünk, hogy ez nem működik, megkeseredünk, elfáradunk, és nem tudjuk elfogadni a szeretet. Pedig Jézus annyira szeret, hogy Önmagának nem kedvezve Istenségét félretéve, emberré lett, sőt életét is adta értünk. Aztán kényszerből, vagy nyereségvágyból sem érdemes szeretni. Nagy nyereség az Örök élet. Valóban megéri, de nyereségből...? Akkor kérdezem, kinek az arca villan fel előtted? Egy emberé? Kiérdemelte valamivel? Lehet, de legtöbb esetben nem, csak szereted azért, aki. Hát így kell valahogy Krisztusra tekinteni.Ő ugyan mindent megtett értünk, mégis nem vár el tőlünk mást, mint hogy őszinte szívünk szeretetével szeressük őt, ami többet ér, mint bármely törvény szabály tökéletes betartása. Jó pár évbe telt ezt megérteni, és elfogadni, ami oly egyszerű. Biztatok mindenkit, hogy a görcsölés és gürizés helyett , csak egyszerűen fogadja el Krisztus szerelmét, és Krisztus szerelme bizonyos, hogy megváltoztat mindent!

szabadság fogság

Szabadnak érzi magát az ember, de valóban az? Nem kötelék maga a szabadság utáni vágy is? Hogy mire vágyunk valójában jó kérdés, még jó, hogy nem nekünk kell megválaszolni.

szünet

nincs ihlet, nem tudom megfogalmazni a belső dolgokat, nem is próbálkozom. A férfijú szabadságra megy egy időre.

szép dolgok

Egy jóakaróm kedvében szeretnék járni, épp ezért leírom azokat a dolgokat, amelyek szebbé teszik az életem.
Az első dolog, a csend, egy széthajszolt nap végén..
Második a puha ágyam, szintén hasonló nap végén.
Harmadig a szép táj, ami lehet bárhol, megtalálom a szépségét.
Negyedik a barátim, akik mindig képesek meglepni.
Ötödik a zene, ami ki zökkent a zajos valóságból.
Hatodik a családom, akik, mindig ügyesen felviszik a vérnyomásom, ha esetleg alacsony lenne.
ÉS még sorolhatnám, de mindezek előtt ott van Isten, aki ezek nélkül is bármikor szebbé tudja tenni életem mindennapjait.

Karácsony van, a mai nap az emberek kicsit jobban szeretik egymást, az átlagnál több ember erőltet orcájára mosolyt, és az egyébként szürke épületeken is kigyullad valami világosság. Vidám, de mindez csak látszat, a fény, a zene, a hangulat keltő eszközök, mindez azt szolgálja, hogy az emberek elhiggyék, hogy ez a nap más, mint a többi. És igazuk van más, mint a többi, de miért más? Az élet megjelent, és nem sokan örültek neki, nem is volt miért örülniük, hisz sokak vesztették el szeretteiket, kicsin gyermekeiket. Még is ez a második legszebb nap az emberiség történelmében. A reménylett valóságossá vállt.
Vidám karácsonyom van, együtt a család, apuval is el el vagyunk egymás mellet, Közös vacsora nagyBratyóéknál, holnap együtt az egész K. family. Mégis örömöm, akkor válik teljessé, ha megtaláltam ma is kapcsolatomat megváltómmal. Minden ezen dől vagy bukik.
Rátalálni a szeretet forrására, egy igazi kincsre lelni.
Ilyen karácsonyt kívánok mindenkinek!

Nem tudom ki olvassa írásaim, bár nem is írok túl sűrűn, még is örülnék, ha az a kevés reagálna valamit az irományaimra.
Nah belekezdek:
HÚ, de nehéz koncentrálni,ha közben még ide-oda irkálok. Zajlik körülöttem az élet, amint belemerülnék a gondjaimba, jön valami, ami eltereli a figyelmem másfelé. Részben nagyon jó, mert nincs időm rágódni az életem problémáin, másrészt nagyon rossz, mert nincsenek elvarrva az elvarratlan szálak. Szó mi szó, nem lehet elsiklani a dolgok felett, mert elharapódzva akár nagy bukásokhoz is vezethetnek. Nagy okosság? Persze.. Csak azért mondom, mert gyakran színtere életem ilyen bukásoknak. Ahogy egyre idősebb vagyok, annál jobban érzem igazságát annak, hogy ahogy idősödik az ember egyre nehezebben tanul. Kis gyerekként, ha rossz fát tettem a tűzre, egy kis fenék csapkodás és egyből okultam, és nem csináltam jó eseteben többször. Manapság sokszor be kell verni a fejem, hogy letudjak ott hajolni, ahol már először is le kellett volna. Tudom veletek, nincs ilyen, de ha mégis akkor együtt tudtok érezni velem.