2010. január 22., péntek
megfelelni
Érdekes:) Rászoktam a szóra. Érdekes helyzetben érzem magam. Áldott csapda. Isten fiaként igazi fiúnak kell lennem, Olyan fiúnak, aki nem csak a fontos,de minden kérdésével Istenhez fordul. Sok mozgalmat ítéltem meg ezzel kapcsolatban, vajon Istentől vették a látást vagy csak a saját agyszüleményük, önzőségük...Engem ki vezet? Önmagam, vagy saját akaratom vetítem ki Isten akarataként? Hála az Úrnak csak a saját életemért vagyok még felelős, de eljön az idő mikor a látásom másokra is kihat. Meg kell találnom azt a hullámhosszt, amelyen Tisztán hallom Isten szavát. Le kell vetnem minden zavaró dolgot, semmi sem zavarhatja meg az adást. És tudom, hogy bennem van gáz és nem az adásban. Isten alig várja, hogy elérje szívem hosszát. Olyan szépen hangzik:"ki vetni minden zavaró dolgot..."Nem olyan egyszerű, de megy..
2010. január 17., vasárnap
tisztább
Két hete, hogy nem írtam, sok minden történt. Nem is részletezném.Enyhén kifejezve nagy háborúk dúltak bennem. Biztosan nem tudtam, hogy mi is lehet az igazság. Talán az igazság túl súlyosnak is tűnt, és ezért nem volt biztos. És idestova volt mit mérlegelni. Kétszer jártam meg Újkígyós és környékét aztán Budapestet is. Láttam vakságot, gyötrődést, fájdalmat. Ám ahhoz, hogy új élet születhessen ezek közül néhány elkerülhetetlen.De láttam az életet, amely mindent mozgat, és ki amint hagyja magát,azt úgy mozgatja. Vannak emberek akik évek alatt jutnak el az első lépésekig és vannak akik ettől sokszorta többre jutnak, de mindkettő mozog. Visszatérve, láttam milyen egy próféta szemében a nép és láttam egy árvízi mentő hajós szemszögéből is, és úgy érzem ,hogy a radikális igazságnak és a türelmes igazságnak is helye van.
2010. január 3., vasárnap
Vasárnap az Úré
1 óra körül be sokalltam kissé,mivel még mindig nem kaptam választ. Ezért minden szálat elvágtam ami még megvolt. Aztán nekiálltam keresni az Úrat. Meglepően hamar kaptam megerősítést. Noha nem pont arra, amire én gondoltam, de Isten megerősített az elhívásommal kapcsolatban. Délután pestre mentünk apuval.Jó volt az alkalom, de semmi rendkívüli nem történt.
2010. január 1., péntek
Szilveszter-ÚjÉv
BP-en vártam az év végét. ami most sem terv szerint alakult. Elszakadt egy húr a gitáromon, ezért magammal vittem.Szerencsére max 15kg lehet tokostul úgyhogy nem szakadt le a karom a városnézés közben, amit boltok nyitva tartásának köszönhetek. Ennyi elég is a rizsából. Nyugis szilvesztert akartam, meg is kaptam. Szűk társaság, és nem azért, mert megválogatom az embereket. Így jött ki.Jól éreztem magam. DE még mindig nem tudom mi legyen ...Hiányzik... És emberileg szinte mindent meg tettem, hogy rendeződjenek a dolgok. Sok minden szól ellenne, de mégis valamilyen reménység van bennem. Valamilyen szinten érzelmek. Ám már annyi hozzá kötő szálat vágtam el. Semmim sincs tőle.Leszámítva néhány sms-t a telefon mélyén. Lennék már biztos az igenben vagy a nemben, de nem vagyok, és csak Isten tud meggyőzni az igen vagy a nem felől...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)