Nem vagyok egyedül, Ha arra gondolok, hogy mindenki keresi az útját már is sok sok társam akad. Azért nem ilyen vészes a helyzet. Emberek vesznek körül, akiknek fontos vagyok, akik számítanak rám és akikre számíthatók. Valójában éveken keresztül vártam erre. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindvégig egyedül voltam, mert volt néhány angyalom, akiket nagyon szerettem és a tőlem telhető módon meg is becsültem. Jó ez az érzés, ami valójában nem embereknek köszönhető, mert bátran mondhatnám, hogy jó kedvem van, mert vannak emberek körülöttem, de igazából ettől még nem lenne jó kedvem vagy jó közérzetem. Olyan ez,mint amikor az ember hátán akár fát is vághatnának, és ez Istentől fakad.

Sok idő telt el utolsó bejegyzésem óta. Nem csoda, mivel nem sok kedvem van az íráshoz. Megpróbálom összefoglalni az elmúlt időszak eseményeit. Kezdjük ott, hogy meghúztak pár tárgyból. Nem adtam bele mindent.Bár volt pár álmatlan éjszakám, de lusta voltam reggeltől estig tanulni. Így csak estétől reggelig jött össze párszor. Remélem felfedezitek az írásomban elrejtett humort.Lényeg, hogy jól oldalba vert ez az egész. Elgondolkodtam ..egyátalán ezt kell nekem tanulnom???..Megnyugodtam és csinálom tovább, amit elkezdtem.Már csak azért is mert gáz lenne ilyen hamar feladni, de ahogy mondani szokták, ami nm megy azt minek erőltetni.Azért ennél több kitartásom van. Elvégre általános suliban jó népek szerint mindenre képesnek láttak, jó értelemben véve természetesen..Végső következtetés a történtekből: még a bölcsességem is Isten kegyelméből volt, és meglátszik, ha nincs bölcsesség..no meg a jó szerencse, de honnan is volt az a jó szerencse? Na erről ennyit, jobb lesz helyre állni, hiányzik az áldás a tanulmányaimról.